A stílus fontosabb, mint a divat

Igazából örülhetnék is, mert manapság oly kevesen tartják be- a szerintem fontos- szabályt, miszerint a színeknek márpediglen harmonizálniuk kell egymással.

A póló és a forrónadrág pink árnyalatiért jár egy pirospont (tudom, a pink és a piros nem passzol), és a fehér cipő, kistáska duót is őszintén értékelem, node, kérem: alanyunk nem látja és ismeri föl önnön testének korlátait? Ráadásul a nadrág anyaga a sikítófrászt kiváltó mikroplüss, amit én itthon, takarításhoz, filmnézős fetrengéshez vagyok hajlandó felvenni, már sétáláshoz is cikinek érzem.

Értékelendő faktor még, hogy a bőre színét kiemelte a "ruha" színe, de sajnos a karfiolos, narancsos comb és a véres hurkához hasonló (húúúú, de szeretem, nyamm) derekat is.

Összességében nyilvánvaló, hogy egy Domestosért szaladt csak le és már lohol is vissza felmosni. Más magyarázat erre a viseletre nem létezik.

(le merem fogadni, hogy repedt volt a sarka, de nem volt időm megnézni...picsába)

• a nadrág szerencsésen slankít anyagánál és színénél fogva egyaránt,
• a legjobb helyre került a szegecsekkel kivert, Destruction koncertre való öv,
• sikeresen ápol és takarja el a babahájat jócskán meghaladó zsírtömeget a Benetton-zöld, atomszűk fölső,
• végül, de nem utolsó sorban optikailag a legmegfelelőbb helyen osztja meg a testet a kis fekete boleró.

Egyebet nem tudok mondani: kérem, kapcsolja ki.

Nagyon sok nőnek fogalma sincs arról, milyen és főleg mekkora melltartó való neki. Általában egy kosármérettel kisebbet választanak, ez sajnos elég hülyén néz ki, mert a mellnek kb. csak a harmadára jó, a többi része meg felette hullámzik. Főleg a nagymellűek próbálják erőltetni a túl gyenge tartású, vékony pántos melltartókat, holott egy erős, jó tartású darab nemcsak hogy jó tartást ad és tehermenetsíti a felőtestet, de sokkal szebb alakot kölcsönöz és bizony le is faraghat pár kilót az ember lányáról, mivel felemeli a mellet és ettől hosszabbnak, karcsúbbnak tűnik a felsőtest.

Mai alanyunk egyrészt nincs tisztában azzal, hogy a jó melltartó nem kap fel hátul, hanem a melltartó első részével egy vonalban kell lennie, másrészt fogalma sincs arról hogy egy ciklámen tophoz nem fekete melltartót kell felvenni. Az egyébént is szedett vedett, sebtében, trehányul összeválogatott ruhadarabjai és kiegészítői mellett ez volt az, ami leginkább szemet szúrt. Érezte ő, hogy valami nincs rendjén, mert próbálta felfele húzogatni a melltartó hátsó részét, sikertelenül. Valószínűleg csak lazítani kellett volna egy csöppet a pánton és máris a top jótékony takarásába került volna az, ami itt kiveri a szemet. Ezt egy szóval úgy nevezzük, hogy közönséges.

Elég, ha egy pillantást vetünk az összképre, és máris felmerül a nagy kérdés, miszerint ez a lány sötétben öltözött? A csíkos pulcsi/kardigán és az ezüst táska szerinte vajon a toalettjének melyik darabjához illik? Ráadásul nyugodtan vehetett volna egy számmal nagyobb topot, vagy egy hagymaaljú felsőt, ami ápol és eltakar, mert legalább a háta tájékán lévő hurkákat illene palástolni. És egy egyenes szárú farmer is jót tett volna az összképnek.

Értem én, hogy ízlések és pofonok, de vannak olyan dolgok, amelyek egyszerűen RONDÁK ÉS ÍZLÉSTELENEK, függetlenül attól, hogy valamelyik okos celebnek van annyi esze, hogy felvesz ilyet. A sok birka meg követi, mert azt hiszi, hogy az ilyesmitől lesz szebb, jobb, okosabb, trendibb. A teljesség igénye nélkül itt van néhány példa:

nem tudom, hogy kell-e egyáltalán bármit írnom a kép mellé, szerintem magáért beszél. Az öv ilyen idomokra való felhelyezése főbenjáró bűn, a most olyannyira divatos márványkoptatott farmer pedig csak simán ocsmány, de igazából az egész úgy kukába való, ahogy van. 

ugyan téli a cucc, de ha most találtam meg ezt a képet, akkor most teszem közzé, hogy tanuljon belőle, akinek van mit. Komment ennél több, nuku. Önmagáért beszél. És ez egy létező ember. Úristen....

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden lehetne erről a jelenségről írni. A papucs magában divatbűn, semmilyen, ronda, nem ilyen méretes futóművekre lett tervezve. A nadrág borzalmassága mellett viszont eltörpül. A nadrággal kapcsolatban egyszerűen nem találok szavakat. Innentől kezdve a póló is lényegtelen (holott ilyen tűsarkú papucshoz nem illene snassz pamutpólót felvenni). A behízott ujjakra erőltetett egy mérettel kisebb, szemmel láthatóan szoros gyűrűk tömkelege mér fel sem tűnik.

Ami a legnagyob baj: nyakamat rá, hogy a hölgy reggel, indulás előtt elégedetten vette szemügyre tükörképét.

sok minden a halálom, de a cipőtalpon hagyott árcédula rettenetesen kib@ssza a biztosítékot, ami Magyarországon vezető hibának számít még akkor is, ha nem konkrétan öltözködéssel kapcsolatos mulasztás. ráadásul erről a narancssárga jegyzékről messziről ordított a tollal átfirkált eredeti ár, illetve mellette az új ár. a nő cca 40 éves volt, decens ruházattal, a maga nemében még csinosnak is mondtam volna, de ezzel a fatális tévedéssel az egyébként pozitívnak mondható összhatást lenullázta. csúnyán.

Igenis van egy bizonyos súlyhatár, ami fölött a szín önmagában kurva kevés ahhoz, hogy Tonna Aranka úgy nézzen ki, mint Zimány Linda. (azon kívül, hogy történetesen nem volt szőke az illető) MINDEN létező darab, ami a lányon van osztályokkal szűkebb fazon, mint az ildomos lenne. Oké, hosszú a fölső fazonja, de sztreccs anyag, amit nem kellene forszíroznia, ezen kívül pedig rövid az ujja. Hónapok óta tartó megfigyelésem eredménye továbbá, hogy a tészta testű emberek azok, akik kivétel nélkül ellenzik a szoláriumot pedig mértékkel történő használatuk erősen tompítaná bőrük malac-szerű mivoltát és slankítana is. Szar a cipő. Konkrétan. Nagyanyámat is különbben temettük. Nem beszélve arról, hogy koszos, poros volt. Egy pluszpontot tudok adni a sok mínusz mellé: harmonizált az összes ruhadarab színe egymással. :) Bár, még az is lehet, hogy temetésre ment.

A beszúrt fotó március elsején készült, a hónaphoz végül is stimmel, csakhogy a fotó az északi szélesség kb. 9 fokánál készült, Koh Samui repterén, kábé 35 fokban, 90%-os páratartalom mellett. Félek tőle, hogy a bundás csizma icipicit meleg lehetett. Furcsa ellentéte volt ennek a lány által viselt alig valamicskét takaró topocska.

... nos azért, hogy ha ÍGY öltözünk fel és a tükör elé állunk, kurvagyorsan öltözzünk át.

Egy 23 kilós lányon mindez jól mutatna, de szigorúan színben megegyező táskával. A gyűrűdömping problematikáját inkább nem is feszegetném.

Általános iskolás koromban az apám egyszer vert meg de kegyetlenül, amikor is nem voltam hajlandó megcsinálni a matematika házi feladatot. No, akkor elővette a vonalzót és a rövidnadrágos, egyébként piszkafa alakú lábamra ráhúzott párat, ami 10 perc múlva hatalmas hurkákat eredményezett lábam szárán. Eme hurkák kísértetiesen hasonlítottak a "lencse"végre :) kapott dromedár hölgy lábain körbefutú visszerekhez. Az én lábam is hagy kívánnivalót maga után, igaz, még csak seprűvénák rondítják el, viszont nem is teszem őket közszemlére. Értem én, hogy meleg volt, de felvehetett volna egy hosszú szoknyát is, vagy egy lenge vászonnadrágot. A rövidnadrág alsó negyedén futó sárga "díszcsík" figyelmen kívül hagyása az öltözék többi részét illetően szintén érzékeny pontom, mert legalább a táska színében visszaköszönhetett volna. Apropó táska: hogy jön egy -egyébként - sportosnak szánt, szánalmasra és prolira sikeredett kompozícióhoz egy nőcisnek mondható retikül?! ...és mi vagy ki vette rá ezt az embert arra, hogy rózsaszínű crocsot vegyen magának, amikor - reményeim szerint- semmilyen rózsaszínű egyébb cucc nincs a ruhatárában, amihez felvehetné. igaz, ki és mihez vehetné fel a crocsot eszméletlenül jóképű pasikon kívül...

Régebbi fotóim között találtam egy zoknisat, úgy tűnik, ez igen-igen hálás téma. Illetve nem csak a zokni problémás ebben a történetben, hanem az egész, úgy, ahogy van. Farmert ennyire felhajtani csak és kizárólag 23 kilós lányoknak szabad, továbbá pöttyös balerinacipőhöz csíkos zoknit felvenni halálos bűn. Ismét a súly-problémát feszegetve: ez az egész hóbelevanc még vékonyaknak sem áll jól, de nem ám, még otthon sem vesz fel ilyet az ember lánya.

Hát igen, a zokni... hálás téma... És rögtön két külön érkező delikvens egyszerre, közös hibával, jó kapás volt :) Igaz, hogy nincs a lábakhoz felsőtest, de nekem elhihetitek, hogy a hölgyek aznapi öltözékének a színvilágát látva a zokniválasztás logikája teljesen érhetetlen volt számomra. Talán sötétben kotorásztak a zoknis fiókban minden mindegy alapon?

A barna a türkizzel kombinálva egész jó (mondjuk a szoknya olyan, mintha nagyanyám otthonkájából varrták volna), de miért rondít bele ebbe egy spenótzöld táskával és egy babarózsaszín cipővel? Hm?

A leányzó a színösszeálítással nem fogott mellé - habár zsenge kora ellenére kicsit túlzásnak tartom a gyászhuszár-színvilágot - de az alkatához egyáltalán nem illő cicanadrág az inkább cafrangos, mint fodros szoknya már kiverte a biztosítékot. Az, hogy ezekhez a vékony, lenge anyagokhoz milyen meggondolásból vett fel pufimellényt, az örök rejtély marad.

Tulajdonképpen az elgész jelenség segítségért, illetve stylistért ordít. Kezdjük fentről és haladjunk lefele. A semmilyenre levágott frizura szinte szót sem érdemel, magyar népbetegésg, a szín hóttfáradt, beszárítva tán sosem volt, pedig mint tudjuk, egy jó frizura elképesztően sokat számít. Ugyan nem látni, de a top hátul keresztpántos volt és szilikonpántos melltartó volt alatta. Sokan és sok helyen leírták már, hogy a szilikonpánt vérciki, helyette ajánlott a pánt nélküli vagy a variálható pántos melltartó, a legolcsóbb az Intersparban a Pascarel, kettőezer forint, bakker, tessék venni! Marha jó pánt nélküli melltartót kapni a H&M-ben, nem kifogás, hogy sehol nincs. A keresztbe csíkos passzos top halálos bűn delikvensünk estében, borzalmasan kilóg belőle a hasa, a csípőnadrágjára nem is pazarolnék szavakat. Nem ciki a felesleg, de ne tegyük közszemlére, mert az már közönséges! A hülye helyre tetováltatott semmilyen mintát hagyjuk is, a cipőt viszont tényleg nem ehhez a nadrághoz és vádlihoz találták ki, a fehér táskát pedig nem is értem... Összefoglalva: csak ezt ne!

Az egész a mai nap, a Keletinél lévő Burger Kingben kezdődött. Ültünk az asztalnál, amikor bejött a blogunk első szereplője és feltette az i-re a pontot. Ugyanis egész nap rettenetesebbnél rettenetesebben öltözött lányokba botlottunk és ott, az asztalnál eldöntöttük, hogy ezt meg KELL örökíteni az utókor számára és bizony blogolni fogunk. Hogy ne érje szó a ház elejét, követendő példákkal is fogunk foglalkozni.